Tóth Csenge 11/HB osztályos diákunk Kazinczy- érmet nyert, Farkas Bonita 9/HBS osztályos tanulónk pedig az Anyanyelvápolók Szövetségének dicséretét és könyvjutalmat kapott.

Mit is mondhatunk erre a teljesítményre? Talán azt, ahogy mindig is befejeztem az „Ezek a mai fiatalok…”- kezdetű eszmefuttatást. Ezek a mai fiatalok fantasztikusak!

De ezúttal hallgassuk meg Őket, akik a digitális oktatás alatt is készültek, kitartottak, gyakoroltak és munkájuk meghozta megérdemelt gyümölcsét.

Csenge gondolatai:

„A Kazinczy-érem története

Általános iskolás koromban sokszor vettem részt különböző vers- és prózamondó versenyeken. Egy iskolai színjátszó csoportnak is tagja voltam, 5 évig. Az országos verseny első fordulójára választott szövegben is erről írt a szerző – természetesen a saját történetéről -, Török Annamária. A felkészítő tanárommal – Kiss Gabriellával – úgy véltük, passzol hozzám a szöveg, és valóban. Szeretnék egyszer ismert és elismert színész lenni. Ezért is kaptam az alkalmon, amikor tanárnő felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, az ő segítségével indulhattam ezen a versenyen, amit szívből köszönök neki. Úgy gondoltam, és most is úgy gondolom, ez egy jó kezdet lehet, ahhoz, hogy el tudjak indulni egy úton, a Színművészeti Egyetem felé. Valamint nagy megtiszteltetés, hogy az iskolát képviselhetem.

A felkészülés a versenyre alapos volt, de nem mondanám nehéznek. Gabriella tanárnővel rengeteget gyakoroltunk, soha nem volt megállás. Ő mindenben segítségemre volt, már most nagyon sokat tanulhattam tőle. Az országos versenynek kettő fordulója volt. Az első videón, a szabadon választott szöveget olvastam fel, ez nem volt nehéz, hiszen már jól ismertem a szövegemet, megpróbáltam a lehető legjobb verzióban előadni.

Ezután jött a második szöveg, ami már a kötelező próza volt. Erre 1 órám volt felkészülni, felvenni és elküldeni. Ez nehéz volt, az idő sürgetett. Többször is felvettem, mígnem tökéletesnek éreztem ahhoz, hogy elküldjem a zsűri tagjainak. Az eredményhirdetés egy héttel később volt, nagyon vártuk, hogy mi lesz a végeredmény. 17:00-kor kezdődött, a bíráló bizottság elnöke értékelte a versenyt, azután következett az eredmények kihirdetése. 3 kategória volt:

• gimnázium 1-es kategória
• gimnázium 2-es kategória
• szakképző iskolai tanulók

A 3. kategóriában már izgulhattunk. Végül kimondták a nevemet, hatalmas boldogság és megelégedés töltött el. Megcsináltam, megcsináltuk. Az örömhírt azonnal meg is osztottam barátaimmal, de természetesen elsőként, Gabi tanárnőt értesítettem. Hosszasan beszélgettünk, szóba jött, hogy sajnos a vírus megfékezett abban, hogy eljussunk Győrbe és offline vegyünk részt az ünnepségen. Kár, hogy nem láthattam a várost, természetesen akkor lett volna teljes az élmény, ha élőben zajlik a verseny.

Így is elmondhatom, hogy a vírushelyzet ellenére, egy jól megszervezett versenyen vehettem részt, kiváló felkészítőtanárral.

Szeretném megköszönni a barátaimnak, ismerőseimnek, tanáraimnak, akik bíztak bennem, rengeteg erőt kaptam ezáltal. Továbbá köszönöm a lehetőséget az iskolának, hogy bevezetett ebbe a világba, a céljaim elérését is szem előtt tartva. Reménykedem, hogy még sok közös sikernek tudunk együtt örülni.

Köszönettel: Tóth Csenge, 11/H”

Bonita gondolatai:

„Kiskorom óta életem része az olvasás. Általános iskolában mindig részt vettem a szép kiejtési versenyeken, viszont sosem jutottam tovább. Idén, mikor Lívia tanárnő megkérdezte, lenne-e kedvem indulni, szívesen mondtam igent. Nagyon meglepődtem, amikor a tanárnő felhívott a házi forduló után, és azt mondta, hogy továbbjutottam a megyei döntőre. Számomra ez már egy nagy mérföldkő volt. Utána megkezdődött a sok közös munka, amit innen is nagyon köszönök. A megyei versenyen kilencedikesként nem számítottam semmilyen eredményre, viszont igyekeztem mindent megtenni és ennek meg is lett az eredménye, hiszen első lettem. Ezután még többet gyakoroltunk. Szinte minden nap. A kötelező szövegnél próbáltam felidézni, hogy a tanárnő mikre figyelmeztetett, mit és hogyan mondjak majd. Az eredményhirdetésnél, amikor megláttam a nevem a díjazottak között, alig hittem a szememnek. Az iskolai fordulónál nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok majd, ez viszont nem ment volna Lívia tanárnő segítsége nélkül. Nagyon köszönöm a közös munkát, a sok bíztatást és a rengeteg segítséget.

Farkas Bonita, 9/HBS”

Szeretettel gratulálunk, Lányok!

 

Császár- Bíró Lívia és Kiss Gabriella